Gépátvétel – Szeptember 4. csütörtök

A teljes csapatból 9 fő utazott csak a versenyre, főként a hatalmas távolság miatt. Hatan repülőgéppel, hárman pedig egy kisbusszal szállítva a versenyautót és minden szükséges felszerelést. A több, mint 2200 km-es távolságot 35 óra alatt sikerült megtenni és szerda este sikeresen megérkeztünk. Csütörtök reggel kipakoltunk, regisztráltuk a csapattagokat és felkészítettük az autót a gépátvétel első felvonására. Fontos megemlíteni, hogy az orosz szervezők egy rendkívül színvonalas versenyt szerveztek meg a teljes német bíra és gépátvevő gárdával. Így lényegében a német verseny szigorú gépátvételének kellett megfelelnünk. Első alkalommal egy 10-12 tételes hibalistával tértünk vissza boxunkba. A legnagyobb módosítás két extra cső behegesztése volt a vázba. Szerencsére kaptunk segítséget alapanyagban és hegesztésben is, így pár óra múlva vissza tudtuk vinni az autót úgy, hogy a csütörtöki napon egyedüliként teljesítettük a technical inspection részt és megszereztük első matricánkat az autóra. Érdekesség volt még az első napon, hogy megrendezésre került a statikus versenyszámok közül a business prezentáció is.

Statikus versenyszámok – Szeptember 5. péntek

A második nap reggelén nagyon hideg volt, de a nap egyre jobban melegítette a pályát és a levegőt. Miután megszereztük a további három matricát a gépátvételhez, volt alkalmunk tesztelni az autót a tesztpályán, több debütáló pilótánk is gyakorolhatott. Dél előtt nem sokkal kezdődött a költségterv prezentációja, majd rögtön utána a műszaki terv is. Itt már fel tudtunk használni mindent, amit a magyar versenyen megtanultunk. Pozitív visszajelzéseket kaptunk és az eredmények magukért beszélnek: business prezentáció első hely, költség és műszaki terv prezentáció harmadik helyek. Statikus versenyszámokban mi szereztük a legtöbb pontot, ami első évben már önmagában hatalmas eredmény. A napot egy rövid moszkvai kirándulással zártuk, ahol többek között a Vörös teret is láttuk.

Gyorsulás, nyolcas alakú pálya, sprint – Szeptember 6. szombat

Az utolsó előtti nap mozgalmasan telt, az autóval minden rendben volt és egy gyors átnézés után már indultunk is a gyorsulás versenyszámra az első pilótával. Itt sikerült kettő tizeddel gyorsabb időt menni, mint a magyar versenyen, így az új legjobb időnk 4,3 másodperc. A nyolcas alakú pályán sajnos nagyon poros volt az aszfalt így ott csak 7,2 másodperc lett a legjobb időnk, ami a harmadik helyre volt elegendő. Ezt követően másik két pilótánk ült be az autóba és kezdtük meg a sprint (autocross) versenyszámot elsőként a mezőnyből. A pálya nem nekünk kedvezett, több gyors egyenest is tartalmazott, ahol a nagyobb motorok ereje előnyösebb volt. Viszont így is sikerült egy 55.086-os második legjobb időt autóznunk, amivel elhoztuk ebben a versenyszámban az ezüstöt. Sikeresen zártuk a napot és izgatottan vártuk az utolsót.

Endurance – Szeptember 7. vasárnap

Az utolsó napra maradtak a legnagyobb izgalmak és megpróbáltatások. Az orosz szervezők Ausztrál mintára nem csak egy endurance lehetőséget biztosítottak a csapatoknak, hanem kettőt. Így volt egy délelőtt és még egy délután. A csapatok eldönthették, hogy melyiken állnak rajthoz, aki mind a kettőt teljesítette, annak a jobb időeredményét vették figyelembe. Mi is szerettünk volna élni a dupla lehetőséggel, viszont a motor bemelegítése után több, mint fél órát kellett várakoznunk a sorban, hogy bemehessünk a pályára. Hideg motorunkat nem tudtuk időben elindítani így 20 másodperc büntetéssel kezdtük volna a futamot.

Ezt nem vállaltuk és inkább megvártuk a délutáni, második futamot. Motor bemelegítve, elindul, minden rendben. Vagy mégsem? A zászló felemelkedik, a motor viszont leállt! Mi történhetett? Pilótánk indítja újra, nem indul. Indítja még egyszer, semmi. A szervezők már intenek, hogy húzzuk ki az autót, 0 pont a 300 pontot érő endurance versenyszámon… de mi sosem adjuk fel, még egy utolsó indítás: a motor felpörög, a hátsó kerekek füstölve lökik be az autót a pályára és elindul a 22 km-es endurance versenyszám! Már csak a pilótacsere volt kérdés, hogy újra tud-e indulni a motor. Gyenis Máté beért, leállította. Néma csend, Papp Arnold megnyomja az engine start gombot és egyből elindul! Már vissza is tértünk a pályára, hogy teljesítsük a táv második felét. Egy autó volt rajtunk kívül a pályán, egy tapasztalt német csapat erősebb motorral és könnyebb autóval. Arnold azonban nem foglalkozott semmi mással, csak mente sorra a leggyorsabb köreinket, hibák nélkül. Néztük az időket és egyre közeledtünk a másik autóhoz. Olyannyira, hogy az utolsó körökben kiintették előlünk, megelőztük és megnyertük életünk második endurance futamát!!! Hihetetlen élmény, ezzel pedig bebiztosítottuk első helyünket a dinamikus versenyszámokban is.

Az összesen szerezhető 1000 pontból 911-et hoztunk haza és ezzel a kiemelkedő teljesítménnyel MEGNYERTÜK életünk második Formula Student versenyét! Felejthetetlen élmény, barátságos fogadtatás, színvonalas megmérettetés. Így tudnám összegezni az előző hétvége történéseit.